Jézus Krisztus horoszkópja

Hogyan kerül Hernádi Gyula novelláiba a Vadászati alapismeretek című szakkönyv néhány fejezete, a Menschen die Gedichte című tudományos munka tartalomjegyzéke vagy Dr. Grósz Emil szemészprofesszor 1915. évi előadásának egy részlete? Miért választotta az író azt az eljárást, hogy saját mondanivalóját más szerzők – méghozzá nem is szépirodalmi – szövegeivel fejezze ki? Mi a célja ezekkel a tapéta nagyságú darabokból összeragasztott kollázsokkal: különcködő trükkök csupán, vagy a kifejezendő tartalom mélyebben fekvő jelentésrétegeit érzékeltetik? Bizonyos-e, hogy az 1327-ben a Szent Inkvizíció által megégetett firenzei Cecco mester asztrológiai találgatásai, misztikus nézetei képtelenebbek, mint az úgynevezett Bermuda-háromszögben eltűnt hajók és repülőgépek rejtélyéről a mai újságokban és szaklapokban adott „tudományos” magyarázatok?

Mi köze egymáshoz az angol forradalom Cromwell által összehívott „szentek parlamentjének” és Schlesinger volt amerikai hadügyminiszter állítólagos, titokzatos eltűnésének egy aranybányából kialakított atomóvóhelyen?

Hernádi Gyula tudatosan és találékonyan használja ki a modern próza lehetőségeit, váltogatja és keveri össze a különböző műnemeket, műfajokat, s vetíti egymásra az idő síkjait, egybefonva a tudomány felfedezéseit a művészi intuíció látomásaival, a történelem tanulságait a tudomány – ma még nem egyszer fantasztikusnak ható – elképzeléseivel. Az új és a régi, a haladás és a maradiság erői csapnak össze elbeszéléseiben, s ha néhol, pillanatnyilag, az utóbbiak kerekednek is felül, a történelem az elbukó hősök igazságát bizonyítja. A modern humánum alaptörvényeit próbálja megfogalmazni az író ezekben a látszólag szeszélyes ötletekre épülő, izgalmas, sőt nemegyszer remekül szórakoztató írásokban. A kötetet A tolmács című színdarab zárja: sűrű atmoszférájú, nagyerejű drámai alkotás, mely már színpadon is kiemelkedő sikert aratott.